A Kaliforniai Egyetem professzora, Frank Mitloehner szerint a szarvasmarhák metánkibocsátásának a globális felmelegedésre gyakorolt hatását a tudományos közvélemény jelentősen eltúlozza és sokszor helytelenül ítéli meg.

A professzor szerint túl gyakran teszik felelőssé a szarvasmarhatartást és a szarvasmarhákat az általuk „termelt” metánkibocsátás miatt, amely erős hatással van a globális felmelegedésre. Tény, hogy a metán 28-szor erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid, de ez mégsem indokolja azt, hogy a szarvasmarhákat a legnagyobb légszennyezőknek kellene feltüntetni, mint ahogy ez az utóbbi 30 évben már általánossá vált – írja az agrarheute.com német hírportál.

A szarvasmarhák által kibocsátott szén-dioxid eleve a talajból és a levegőből származik és azt az állatok a növényi termékeken keresztül veszik fel. Ennek egy része ezután metánná alakul, amit aztán kiböfögnek. Szerinte emiatt nem igazán légszennyezésről, hanem a gázok légtérben való körforgásáról beszélhetünk.

A metán azonban nemcsak termelődik, hanem oxidációs folyamat során meg is semmisül. Egy metánmolekula ugyanis a levegőben 10 év alatt lebomlik, a szén-dioxid viszont ezer évig is megmarad. A professzor példának azt említette meg, hogy ha egy száz fős szarvasmarha állományt veszünk, és feltételezzük, hogy az 30 éven át azonos mennyiségű metánt bocsát ki, akkor a légköri metán mennyisége azonos marad, mert az első 20 évben keletkező gáz az időszak végére teljesen oxidálódik, azaz szén-dioxidra és vízre bomlik le. Ezért „klímagyilkos” tehenekről beszélni, a professzor szerint egyszerűen nevetséges.